A Pécsi Szent Ferenc templom

A ferences rend szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá III. Ince pápa, ezzel megalakult Assisiben a később szentté avatott Ferenc testvér vezetésével a ferences rend.

Magyarországon hamar megjelentek a rend képviselői, 1228-ban már megvetették a Szűz Mária ferencrendi szerzettartománynak alapját.

Pécsi működésükről tanúskodó első adat 1256-ból való. Ekkor még elszórtan, magánházakban laktak a városban. 1260-ban már főzárdaként említik a pécsi épületükben működő rendet. 1301-ben a Kóródy család segítségével felépítik a későbbi rendházuk egy részét és kéttornyú templomukat. A gótikus épület a ferencesekre jellemző, téglány alaprajzú hajóval, nyújtott, kelet felé néző szentéllyel épült meg.

A török időkben a templomot lerombolták, egy részét Memi Pasa dzsámijává alakították, a korábbi szentély mögött, a mostani főbejárat előtt pedig felépítették Memi Pasa fürdőjét.

A jelenleg is álló, XVIII. századi pécsi ferences templom felmenő falaiban őrzi a török idők előtti ferences kolostor templomának maradványait. A Memi pasa fürdő 1977 évi feltárása kapcsán kapott építészeti kialakítást a középkori romterület, és ekkor lettek kis magasságban felfalazva az 1301-ben épült templom késő gótikus szentélyének maradványai is.

Sokat szenvedett a rend a török uralom alatt, a legnagyobbak voltak az üldöztetések a török uralom elején és a végén.

Miután a megszálló törökök elhagyták a várost, 1687-ben a magára hagyott épületeket, és területet ismét a ferences szerzetesek kapták meg, akik kezdetben a dzsámiban mutattak be szentmisét.

A török uralom utáni első gvárdiánnak, házfőnöknek első dolga volt a templom és a rendház helyreállítása. 1715-ben kezdték meg a mai templom építését. A törökök által a szentély fölé épített hatalmas ólomkupolát leszedték, anyagát eladták s az így kapott összegből kezdték az építést. Ez a templom ez egykori gótikus templom helyre épült, sőt építésénél annak falait is felhasználták. De felhasználták a volt gótikus templomnak oszlopait és pilléreit is, amelyeket a lehetőségig beépítettek az új építménybe.

Az épületet 1718-ban először keletelve építették, majd 1727 és 30 között a nyugat felé terjeszkedő hajó bejáratát a korábbi szentély helyére helyezték át. 1758-és 60 között készült a mai szentély és az alatta levő kripta. A 18. században a homlokzatokat többször átalakították. A keleti oldalon eredetileg két tornya volt, de a délit később elbontották, az északi csak az épület magasságáig terjedt, erre haranglábat állítottak. 1746-ban magasították a tornyot, a mai barokkos sisakot 1807-ben alakították ki. 1828-ban szerelték fel az órát. Az 1880-as években, majd 1926-30 között végzett homlokzati alakítások során részben módosult.

A keleti homlokzat mai formáját az 1881 évi átépítés során nyerte el. A bejárat felett akkor két ablak helyezkedett el egymás mellett. 1926 októberében, Szent Ferenc halálának 700. évfordulója kapcsán kezdte el Gebauer Ernő a keleti homlokzat félkörív alakú mezőbe festeni freskóját. Középen Jézus, tőle jobbra Szent Ferenc, Szent Bonaventura, szent Antal és Szent Lajos francia király, balra Szent Klára, Kortonai Szent Margit, Szent Erzsébet és Assumpla Mária térítő apáca képe látható. A két ablak között Kapisztrán Szent János freskó ábrázolása volt, de 1930-ban a két kórusablak helyett egy nagyobbat készítettek, így ez a festmény elpusztult.

Az északi frontot 1926-30 között alakították P. Oberten Odilo házfőnök kezdeményezésére a mai formára, ekkor készült a tetőt takaró attika fal felhúzása is. Ekkor készült a kápolnasorhoz csatlakozó északi bejárati csarnokot és a szentély köré épített körüljárós gyóntató folyosót, emeletén pedig könyvtárat alakítottak ki. Az 1960-as évekig az északi homlokzat folytatásaként a kegytárgyakat áruló Szent Antal bazár és a plébánia irodájának földszintes épülete takarta el a szentély külső ívét.

A déli homlokzatot a szentélyhez csatlakozó sekrestye és a rendház hozzáépített szakasza részben takarja.

A mai mellékhajó kialakítása az északi oldalon a különböző időkben épült kápolnáknak köszönhető. A keleti szentély áthelyezésekor épült a Fájdalmas Szűzanya kápolna 1729-ben. A mai torony lábánál először lorettói Mária kápolna épült, majd a torony mai állapotának kialakításával egy időben , 1885-ben itt kapott helyet a Lourdes-i kápolna. 1748-ban elkészült a Páduai Szent Antal kápolna, majd 1769-ben a Szent Anna kápolna. 1757-58-ban a torony mellé került a Szent Kereszt kápolna. A kápolnák alatt külön kripták is épültek.

A mai mellékhajó egy olyan kápolnasor, amelyeket nem határolnak oldalfalak. Az egykor különálló kápolnák neveit ma a helyükön megmaradt oltárok őrzik. Az átépítés óta csak előtérrel rendelkeznek, így jött létre szokatlan egy mellékhajós szerkezet. Ennek toldalékaként épült 1778-ban az északi bejárat. A kápolnák egybenyitásakor az alattuk található kriptákat is egyesítették.

Így nyerte el a templom a mai méreteit: 30 m hosszú, 16 m széles, ebből 10 m széles a főhajó, magassága 25 méter, lényegében barokk épület, eklektikus átalakításokkal.

Most nézzük meg a templomot belülről.

A mai állapot P. Oberten Odilo házfőnök elgondolásai alapján alakult ki 1926 és 30 közötti években Taray Lajos építészmérnök tervei alapján. Az eredetileg síkmennyezetű főhajó első boltozata 1745-ben készült. Ezt 1898-an lebontották, mert veszélyessé vált és akkor alakították ki a szentélyre, a hajóra és a sekrestyére kiterjedő boltmennyezetet.

Az első főoltár fából készült és az1727-ben keleti szentélyben állott. az 1758-ban nyugati oldalra átépített szentélyben 1760-ban emelt főoltár már márványból készült. A mai főoltár felállításának ideje nem ismert, Szömörics Simon házfőnök nevéhez fűződik valamikor 1860 és 1879 között. Az oltár asztala vörös márványból készült, rajta emeletes tabernákulum, melyet sárgás rózsaszínű gyűdi márványból faragtak.. A főoltár oromzatának szoboralakjai középen a lebegő Szentháromság csoport, kétoldalt a párkánykarzaton egy-egy angyal térdel. Ugyancsak angyalok térdelnek a tabernákulum mellett is. Az uralkodó látvány mégis az Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló nagy méretű olajfestmény, melyet Sanser Pál festett 1737-ben. Feltételezhető hogy ez a kép már a korábbi oltárnak is része volt.

A szentélyt felül ovál kupola, a félkörívű apszist negyedgömb kupola zárja. A szentély emeleti szakaszának két oldalán egy-egy szerzetesi oratórium épült.

A boltozat 1898-as elkészültekor a templomot Gaits Endre pécsi templomfestő ecsetjére bízták, de ezek erősen megrongálódtak, így az 1926-30 közti átalakításkor a festményeket átfestették. A új festés terveit Korényi Józsefre bízták.

A szentély kupola-boltozatát Gebauer Ernő készítette, az égi jelenetben Jézust az őt dicsőítő szentek és angyalok körében ábrázolja. A mintegy 70 négyzetméteres freskón 162 alakot alkotott. A mű 29 nap alatt készült el.

A kupola alatt középen 1983-ban egy fehér márvány szembenoltár felállítására került sor.

A szentély utáni boltozati festmény, melyet Éber Sándor készített, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából vett részlet képi megformálása.

a következő, szintén Éber Sándor alkotta hasonló elrendezésű képen a halaknak prédikáló Szent Ferencet ábrázolja.

A harmadik kép Árpádházi Szent Erzsébetnek állít emléket.

A legutolsó, részben a kórus fölé nyúló képen Szent Cecília látható.

A templombelső díszítőfestői munkálatát Korényi József egri festő tervezte és festette.

A régi kápolnák összenyitásával alakult ki az északi oldalon a mai oltárok sora, a toronytól indulva a Lourdesi kápolna, melyet egy rácson keresztül tekinthetünk meg mind a keleti bejárattól érkezve, mind a mellékhajó felől. Az oltár tulajdonképpen a Lourdes-i barlangot ábrázolja a Bernadettnek megjelenő Szűzanyával.

A mellékhajó következő oltára a Szent Kereszt oltár, a megfeszített vértő Krisztus életnagyságú szobrával, a kereszt tövében Szűz Mária és Szent János alakja.

A következő oltár Páduai Szent Antal tiszteletére készült. Az oltárasztal felett olajfestmény Graits Endre munkája 1902-ből, Szent Ferenc a halaknak prédikál. A kép 18. szd-i elődje valószínűleg hasonló jelenetet ábrázolt. Ez felett aranyozott keretben látható olajfestményen a térdeplő Szent Antal, akinek megjelenik a kis Jézus. Két oldalt toulousi Szent Lajos és Szent Bonaventura szobra áll. Legfelül Bűnbánó Magdolna, kétoldalt egy-egy faragott puttó. A Szent Antal és a Szent Kereszt oltárok között Szent Antal szobra helyezkedik el.

A Szent Antal oltárt a Szent Anna oltár követi. Kagylóbélésű fülkében áll Szent Anna, és a gyermeke, Mária. Felette az oromzaton egy festményen a háromszögbe foglalt Isten szeme angyalokkal körülvéve . Az oltáron oldalt Szűz Mária szülei, Szent Anna és Szent Joachim, fenn két puttó szobra helyezkedik el.

A mellékhajó utolsó oltára az északi bejárat felé a Fájdalmas Szűzanya oltár. Rendkívül gazdagon tagolt , aranyozott rokokó motívumok díszítik. Az oltárasztal koporsó alakú. Középen a Piéta olajfestménye aranyozott keretben. Fent Szent Ilonát ábrázoló festmény, a képek alkotói ismeretlenek.

A templom déli oldalának mellékoltárai a kórus felől : első Lisieaui Kis Szent Teréz oltár, középen a szent szobrával, fent puttó szobrocskák, a középen elhelyezkedő ikonszerű képpel, melyen Szűz Mária látható a kisdeddel.

A következő oltár lényegesen szerényebb kivitelű, mint az eddig látottak, ez a Szent József oltár, melyet 1889-ben állítottak. Korábban ennek helyén egy Nepomuki Szent János oltár állott. A szobor alatt a hátfal síkjába süllyesztett tabernákulum ajtaja látható. Fent puttó szobrocskák között Szűz Mária kép .

Az utolsó mellékoltár a Jézus Szíve-oltár. rokokó formák, részletgazdagság, dús aranyozás jellemzi. Középen szoborfülkében a szívére mutató Jézus szobor áll. Feltehetően az 1920-as években készült a szobor. Fent dúsan aranyozott keretben Szent Vendelt ábrázoló festmény. A mellékoltárok valamennyi famunkája az egykori ferences laikus testvérek szakmai jártasságát dicséri.

A Szent József és a Jézus Szíve oltár között a déli falon helyezkedik el a Jani Lukács által az 1750-es években készített rokokó szószék. A hagyományoktól eltérően a kornak megfelelő díszítőelemek: sem a négy evangélista, sem Mózes vagy a Magvető Krisztus nem szerepel, viszont különlegessége a kettős tetőzet. A hangvető mennyezetén Szentlélek-galamb tárja szárnyait. Jani Lukács, a legismertebb asztalos szerzetes készítette, akárcsak a sekrestye szekrényét, és több mellékoltárt a szobrokkal együtt.

A déli hajófalon a kórus mellett eredetileg Garits Endre pécsi templomfestő képe volt 1898-tól, Jézus a kisdedek körében , szemben vele az északi hajófalon Jézus a tanítványokkal és a gazdag ifjú. Ezeket festette át Éber Sándor, de ezeket is egy későbbi falfestés során lemeszelték, majd az 1982-83-as belső restaurálás során kerültek elő.

Még mindig a déli falakat nézzük, a mellékoltárok felett festett üvegablakokon át szűrődik be a Nap fénye. Az ablakok jelenetei: Szent Péter átveszi a mennyország kulcsait, Jézus keresztelése, Jézus és a szamáriai asszony.

Az északi oldalfal szentély felőli részétől indulva helyezkednek el a stációk. A 14 fából faragott képet Nagy Mihály, a Zsolnay gyár szobrász-mintázója tervezte és a Szent József műhely faragó művészei alkották az 1930-as években.

A ferences asztalosműhelyben a 18. szd közepén már orgonaépítéssel is foglalkoztak. 1719-ben már készítettek egy orgonát a templom részére.1803-ban és 1809-benkorszerűsítették az orgonát, melyet 1879-ig használtak. Ekkor Angster József két manuálos, majd 1944-45-ben a jelenlegi, három játszóasztalú és 36 változatú orgonát épített. Az orgonaház a helyi asztalosműhelyben készült.

A templom minden famunkája a szerzetes fráterek keze munkáját dícséri. A 18. századtól 1950. június 9-ig, amikor az akkori hatalom elhurcolta a ferences szerzeteseket, folyamatos fafaragó és asztalos tevékenység zajlott a rendházban. Az előállított tárgyak, a hajó padjaitól az orgonaszekrényig , a mellékoltároktól a sekrestye szekrényekig, szobrokig magas színvonalon láttak napvilágot.

A hajó jelenlegi padjait ugyancsak a helyi Szent József oltárépítő és asztalos műhelyében készítették 1926-ban. Különösen figyelemre méltóak az első sor homlokzati elemei.

A szentélyt körülöleli a mintegy 40 méter hosszú gyóntatófolyosó köríve. A gyóntatószékek 1903-ban szintén a az itteni asztalos műhelyben készültek. A folyosón a prágai Kisjézus szobra egy szekrényben, Páli Szent Vince festett fából faragott szobra az egyik sarokban tekinthető meg 1880-tól.

Jani Lukács kétszintes sekrestyebútora a helység hosszanti falánál tizenegy részes felső szekrénysorból, a plató alatti négyes osztású fiókos alsó tömbből, a két végén egy-egy ajtós részből áll. Tetején Assisi Szent Ágnes és Szent Klára rokokó mellszobrai állnak. A rövidebb falnál háromrészes szakasz következik, közepén egy faragott feszület, tőle balra Tolosani Szent Lajos püspök, jobbján Szent Bonaventura kardinális mellszobrai magasodnak. A szekrények homlokzata gazdagon rakott intarzia borítású.

A sekrestye ívelt mennyezetén Gaits Endre felújított festett képei láthatók. A Ferences rend jelvénye, Szent Bernát apát, Szent Domonkos, Szent Benedek és Szent Ágoston. Ez a ferencesek címere.

„A templom alatti nagy kripta 1750 körül épült és még a 20. század első felében is volt itt még temetés. Lejárata a Szent Annna oltár előtti dobogó alatt található, itt jutunk le az egykori kápolnák alatti kriptába. Egy kisebb teremben oltár áll kereszttel.Itt elsősorban világiak nyugszanak. Érdekessége a kriptának, hogy a falba mélyedő sírhelyeket nem a megszokottmárvány táblák zátják le , hanem befalazás után kézzel festették rá az elhunytak nevét és adatait. Egy hosszú folyosó vezet át a szentély alatti kriptába, ahol a szerzetesek, páterek és fráterek nyertek örök nyugodalmat.

A kriptában a szerzeteseken kívül 329-en pihennek. Sajnos nincs olyan állapotban, elsősorban a világítás hiánya és a padlózaton történt besüllyedések miatt, hogy látogatható lehetne.

A templom különleges ékessége a karácsonyi időben felállításra kerülő életnagyságú, fából faragott, festett szobrokból álló Betlehem. A teljes betlehem több mint 50 darabból álló együttese első alkalommal 1941-ben került felállításra, azóta minden évben Karácsonytól Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, február 2-áig tekinthető meg.

A templom tornyában 1746-tól Berényi Zsigmond püspök által felszentelt harang lakott, 1810-ben 4, 1829-ben már 5 harangnak adott helyet a torony. A háborús célokra történt beszolgáltatások következtében ez az állomány megcsappant, jelenleg két, az 1824-ben öntött 715 kilós Szent György és a 35 kgos, 1834-ben újraöntött Nepomuki Szent János lélekharang lakik.