A Pécsi Ferences Betlehem

Amióta 1223-ban Assisi Szent Ferenc társaival az itáliai Greccioban megjelenítette a környékbelieknek „élő Betlehemével” a kis Jézus születését, a karácsony elképzelhetetlen templomi Betlehem állítás nélkül. Még szamár, ökör is volt a jászol mellett, s a hagyomány szerint „az erdei éjféli mise” résztvevői csodálatos mód annak is tanúi lehettek, hogy a Szent karjában tarthatta a Kisjézust.

De halljuk erről a krónikás szavát.

Élt Budapesten az 1920-as évek elején egy Tóth Ferenc nevű fiatalember, aki Kálmán József híres asztalosműhelyében tanulta ki a mesterség minden csínját-bínját, s értett az antik bútorok restaurálásához is. Midőn lelki atyja, a ferences P. Bohnert Valerián a barátok máriagyűdi kolostorának házfőnöke lett, meghívta Ferencet, ugyan jönne le már hozzájuk, a bútorokra, miegymásra nagyon is ráférne egy kis „generáljavítás”. Ferenc nekiállt a munkának, s mire elkészül mindennel, azzal áll Valerián atya elé: maradna ő továbbra is a zárdában, barát szeretne lenni.

1929-ben már Szécsényben találjuk, novíciusként, s amikor P. Oszlay Oszvald, az akkori provincius létrehoz egy munkás-fraternitást, lesz abban egy, a rend valamennyi szerzetesháza számára dolgozó oltárépítő műhely is. Pécs ad helyet a „Szent József műhelynek”, vezetője Tóth Ferenc, azaz Ernő testvér. Első munkatársai az ugyancsak asztalos Turi-Kovács Leander és Százdi Krizológ. Ez utóbbi, akit Krizsónak is emlegetnek, hamarosan a műhely mindeneseként elsajátítja az aranyozás tudományát is, de nem jelent gondot „toldimiklósos” erejének a hatalmas farönkök emelgetése, cipelése sem. Dolgozik itt még fráterként Urbán Gordián, Golekó Gallus, a festő-mázoló Zsámboki Zénó, Szentgyörgyi Geminus, a valkói Pintér Peregrin, Domonkos Dezső, Agócs Bernát. Sorban épülnek-szépülnek Pécs, Mohács, Jászberény, Szigetvár, Szeged kolostoraiban az oltárok, oratóriumok, a „ferences barokk” remekei. Ők készítették el a máriapócsi kegyképet befoglaló csodás barokk oltárt is.

A Betlehem állítás gondolatát 1936-ban veti fel Ernő testvérnek a tartományfőnök, P. Hermann Hermeneglid. Így ő sociusával, társával, Leanderrel végiglátogatja Itália templomait, s azzal jönnek haza, hogy legszebbnek a római San Antonio Betlehemét találták, az lesz minta a pécsihez.

1940 karácsonyára faragva-festve kész a Kisjézus, Mária, József alakja, melyekhez siklósi fűzfát meg a mohácsi Gyöngy-sziget fűz- és nyárfarönkjeit keresgélték össze. A műhely közben új tagokkal, civilekkel is bővül, Kulai Józseffel, Toronyi Antallal, Farkas Ferenccel, Kovács Vilmossal, Schweitzer Józseffel, Papp Gyulával, Kalmár Endrével, Werbanitz Jánossal, Kaufmann Antallal, Kapás Mihállyal, Exner Lajossal a faszobrásszal, s mire elérkezik 1941. december 21-e, áll a teljes Betlehem. Ott a jászolban a Kisjézus, mellette Szűz Mária, Szent József, angyalok, pásztorok, bari, puli, tehén, szamárka, s vízkeresztre „megjönnek” tevével, elefánttal a napkeleti bölcsek is.

Aztán a ferencesek megérik 1950. június 10-én a szétszóródást, viszik a teherautók a műhelybeli frátereket is, hogy soha többé ne térhessenek vissza szeretett zárdájukba.

A kezük nyomán világra jött, hazánkban sehol másutt nem látható művészi Betlehem azonban azóta is ott van a pécsi ferences templomban, s hirdeti minden karácsonyon az „ imádkozzál és dolgozzál” szerzetesi élet nagyszerűségét.

Egykoron a magasított pódiumra állított betlehem mögött festett díszlet takarta a főoltárt, az ideiglenes oltárt az áldoztató rács vonalában állították fel. Sajnos a festett díszlet a zivataros időkben elveszett, az áldoztató rács is hátrébb került az új, szemben oltár felállításakor. Így mostanában a főoltár előtt körben kerül felállításra, a talán az ország legnagyobb, majdnem életnagyságú szobrokból álló Betleheme minden évben Szentestére, és egészen Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig csodálhatjuk meg az egykori fráterek keze munkáját.

(Rozsnyói György nyomán írta Molnár László)